Szóval én most a Baba Férfiaknak Tusfürdő Mentakivonattal (a továbbiakban BFTM) nevű terméket használom, és egyfelől nagyon meg vagyok vele elégedve, friss illatával, és az Öregcsertő határában lévő lápos területen tett gyermekkori mentagyűjtő sétáim felidézésével minden estémbe egy kis plusz örömöt csempész. Másfelől viszont a BFTM termékleírásába nem viccből tették bele, hogy “hűsítő élményt nyújt”. Nekem csak a herezacskómra megy rá, de azt mindig fognom kell a tusfürdő lemosásától a törölközésig, annyira fázik. Azaz nem fázik, mert ha más tusfürdőt használnék, nem érezném ezt, inkább csak túlspilázza a hideget. Mintha a herezacskóm épp józanodna, a testem többi része viszont még mindig részeg volna.

Ez az érzés arra emlékeztet, amikor régen röplabda edzőtáborban a nagyok bekentek bennünket éjjel fogkrémmel. Kb. 14 éves lehettem, már elég magas, de kicsit már pattanásos, a nagy orommal meg a lenőtt hajammal a fejem is elég hülyén nézett ki, szóval én is csesztettem volna saját magamat, és annyi fogkrémet toltam volna a hülye kis Zsoltika hálózsákjába, amennyit csak venni tudok az edzőtábor idejére kapott zsebpénzemből. De azért nekünk, kicsiknek akkor nem volt jó érzés arra ébredni a negyven fokban a dunavecsei tornaterem galériáján, hogy a bőrünk 60%-a csupa fogkrém. Ilyenkor igazából a hidegre ébredsz fel, mert mar a mentol, de először csak a hálózsákodat húzod össze meg jobban összekucorodsz. Az ember ugyanis nem számol automatikusan a fogkrémmel való bekenés lehetőségével. Nekem elég sok fogkrém jutott a fülembe is, nem is jött ki teljesen 2 napig. Nagyon rossz volt, hogy másnap edzés közben már lerohadt rólam a ruha, de a bal fülem meg rettenetesen fázott.

Szóval a BTFM ambivalens érzelmeket gerjeszt bennem, gyermekkorom örömteli, napfényben fürdő és árnyékos jeleneteit egyaránt felidézi.