Én régebben zöldfülűként mindig ő-t mondtam, alig leplezve a meglepődést, ha kiszaladt egy-egy böffentés, amikor pedig inkább demonstrációs céllal böfögtem, akkor általában a férfiasan büszke á-ra esett a választásom.

Úgy egy éve azonban rákaptam a dolog ízére, és kísérletezni kezdtem az e-vel, az a-val és a magánhangzó nélküli, fojtott mrr-böfögéssel. A jobban sikerült mrr-böfögéseknél egyébként kicsit mindig Mufaszának képzelem magam, mert így morog ő is, amikor megmenti Szimbát meg azt a csajt a hiénáktól. Azt mondjuk erősen kétlem, hogy a szinkronizálás során Vass Gábor állította volna elő ezt a hangot böfögéssel.

Találkoztam már ű-vel böfögővel is. Az is nagyon foglalkoztat egyébként, hogy öklendezni vajon tényleg csak ő-vel lehet-e.

Persze én eléggé gusztustalan ember vagyok.