Ebédszübetben metróznom kellett, és ahogy néztem az embereket folyamatosan leülni meg felállni velem szemben, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy mennyire furcsa térközök tudnak kialakulni az ülő utasok között. Például az ajtó és az első utas között háromnegyed embernyi hely, utána egy kövérembergyerekkelnyi, utána pontosan 2 embernyi. Azán leszáll valaki a Kálvin téren, és teljesen átalakul az egész konstelláció. Rájövünk, hogy a leszálló is kövérkés volt, nem egy, inkább 1,1 embernyi helyet foglalt el. Persze az újonnan érkezők a már eleve furcsán ülő utasokhoz igazodnak a saját pozíciójuk kiválasztásakor.

Ebben az egészben a legdurvább az, hogy az Újpesttől a Lehel térig utazók döntései is befolyásolják, hogy a Klinikáknál felszállók pontosan hová ülnek. Egyetlen pillanatot kiragadva teljesen abszurdnak, indokolatlanul kicsinek vagy indokolatlanul nagynak látszanak az ülők között kimaradó helyek, de tulajdonképpen kíméletlenül pontos fizikai oka van minden ülésrendnek. Ezt nem érthetjük meg, nem modellezhetjük, de akkor is ott van. Minden utas befolyásolja a többit és ezzel az út egészét is. Ez valahol csodálatos, a megérthetetlensége viszont - engem legalábbis - elborzaszt.

Természetesen elfelejtettem időben leszállni :((((