Van ugye a tovarisi konyec csávó. Ő:

Szegénykének Magyarországon már nem volt maradása, így útnak indult. Tekintsük átlagos szovjet katonának, aki nem az elsők között, de nem is az utóvédben hagyta el a Kárpát-medencét. Tegyük fel; 1990-ben ment el. Gyalog. Tekintsük politikailag tájékozottnak sőt, látnoki képességekkel rendelkezőnek. Nem a Szovjetunió felé indult, mert tudta, nem lesz ott fenékig tejfel az élet. Nem Kínába, Vietnámba vagy Észak-Koreába indult, mert nem beszélte a nyelvet, és a sárgákat is utálta. Nem is Kubába ment, mert ott túl meleg van.

Elindult gyalog a Holdra. Úgy volt vele, hogy amíg odaér, lesz ideje gondolkodni, hogy mégis mit kellene csinálni. Böhömnagy, erőteljes nyaka van, adjuk meg neki nagyvonalúan a bizalmat, hogy tud napi 17 órában gyalogolni 5 km/h-val (6-tal is gyalogolhat, akkor vannak pihenőnapjai is). Ebben az esetben - ha hiszitek, ha nem - ez az elvtárs felért a Holdra az ezredforduló után nem sokkal.

Bizonyára látta, hogy ott nem túl nagy a buli, és levegő sem nagyon van, ezért valószínűleg úgy döntött, hogy visszafordul magyarországi állomáshelyére. Na és az egészben az a poén, hogy kb. most ér vissza.

A tanulság az, hogy … hát igen.