Az előbb véletlenül Nemzeti Együttműködés Dalának neveztem
a Nemzeti Összetartozás Dalát
:((((((
Remekjót beszélgettem a vonaton a kalauzzal Ivo Andric-ról és Boszniáról
Ha ilyen lesz a szolgáltatás, egyetlen fillért sem fogok sajnálni a gyorsvonati felárból!
Olyan tehetségkutató kellene,
amiben ül a zsűri szemben a színpaddal, ahová 2-2 percre bevisznek 1-1 kiló kenyeret, leteszik középre, aztán megy a zene. Lehetne az a címe, hogy A Kenyér. 2 perc után elhallgat a zene, és értékel a zsűri.
“Nagyon tehetséges kenyér vagy, nagyon rendben volt a produkció. Ahogyan domborodtál, engem teljesen megvettél, és külön jó volt, hogy a szám közepén mintha az illatodat éreztem volna. Szóval nagyon jó volt, nagyon tetszett, nagyon jó kenyér vagy, Sándor.”
“Háááát akkor úgy látszik, nekem kell ma a rossz zsarunak lennem, de én nem voltam elájulva a mai előadásodtól, Sándor. Mert az tény, hogy nagyon tehetséges kenyér vagy, de ide azért több kell. Azt szeretném egyszer látni, hogy akarod ezt a versenyt, akarod a produkciót. A tehetség mellett ugyanis ez is nagyon fontos.”
“Nem kertelek, nekem is tetszettél, Sándor. Külön erény, mert igen, ezt ki kell emelni, külön erény, hogy félbarna kenyérként bejutottál a döntőbe. Ahhoz képest, hogy honnan jössz, ez óriási dolog. Talán egy kicsit tényleg jobban bedobhatnád magadat a későbbiekben, de ez sem változtat azon, hogy határozottan te vagy a legtehetségesebb kenyér a mezőnyben.”
“Látom benned duzzadni az őskenyér erejét, Sándor. Egy spirituális élmény nézni a produkciódat. Ahogy aranybarnán domborodsz és a fény megcsillan a héjadon… Nem is találok szavakat. Szexi kenyér vagy, Sándor.”
Tényleg a vesztébe rohan az emberiség
Én például épp az imént ismertem fel szörnyű szitkozódások közepette, hogy az életem a modern zűrzavarnak egy olyan szintjére lépett, melyben már nem elégséges a folyó víz ahhoz, hogy szarni tudjak. Áram nélkül ugyanis nem tudom használni a vécét. És ez most nem ilyen lányos picsogás, hogy csak világosban tudom intézni a dolgomat - a fényviszonyokra való tekintet nélkül intézném én, ha lehetne - hanem ténylegesen szükséges az elektromosság a szennyvízelvezetéshez a lakásban.
Mivel a szardaráló tartály árammal működik.
Most újítják fel a ház elektromos hálózatát, én pedig emiatt nem szarhatok, mert a tartály nem darálna, így nem lenne elvezethető a szennyvíz. Áram kell a szaráshoz. Szerintem ez valahol nagyon karinthys.
Képzelje, Spacsek úr, ma villanyt loptam a szaráshoz!
Ne mondja! Hogyan tudta kivitelezni?
Bementem a Sóhivatalba - persze a kedves nejemmel előtte gondosan kitöltöttük mind az 52 kérvényt, ügyelve, hogy egyik formanyomtatványba se csússzon hiba, mert hát tudja, hogy van ez, egy hiba, és máris repül, jöhet vissza holnapután. Ilyen a hivatal. Na de most tényleg minden németes pontossággal volt kitöltve. Oda is megyek az ablakhoz, ahonnan a nevemet mondta a kishölgy. Átnyújtom neki a papírokat, ő meg nézi, nézi, nézi, aztán kérdezi: “Szóval x kilowatt áram két felnőtt- és egy gyerekszékeléshez?” Én meg mondok, hát persze, de akkor hirtelen elhívták a kishölgyet, a kilowattok meg ott maradtak szanaszét az asztalán. Gondolkodom: benyúljak, ne nyúljak be? Végül mondok, nosza, benyúlok, aztán mint a nyíl, lőttem ki a Sóhivatalból, a zsebeimben vagy ezer kilowattal.
Nagy svihák maga, Krupacsek! De mondja, vizet nem felejtett el kérvényezni?
Badumm-tsss, aztán tumor, majd II. világháború.
A Podmaniczky utcában az emberek nem rejtik véka alá, hogy milyen politikai erőt sejtenek a dohányzókat sújtó intézkedések mögött.
Ha a boltban előttem álló
fekete sráchoz alapból angolul szóltam, akkor valahogy rasszista vagyok, ugye?
Persze mondta is, hogy magyar meg tud magyarul, én meg csak annyit tudtam motyogni, hogy “Ja, az jó. Csak tudod, azért szóltam angolul, mert hát ugye izé, szóval hogyismondjam…” Itt mit kellett volna mondanom? Mondhattam volna, hogy nem néz ki magyarnak?
MI FOLYIK FRANCIAORSZÁGBAN???
Jacques Chirac (1995-2007): erős Franciaország, növekvő gazdaság, 2 nagyon jó és egy hallgatható Daft Punk lemez
Nicolas Sarkozy (2007-2012): a válságnak ellenálló Franciaország, európai elköteleződés, egy nagyon jó filmzene a Daft Punktól
Francois Hollande (2012- ): rekordmagas munkanélküliség, elfordulás Európától, politikai botrányok, MEGHÖKKENTŐEN ROSSZ Daft Punk lemez
MOCSKOS SZOCIALISTÁK!!!!!!!!!
Kapucsengő-lobotómia
A mi házunk lakói emberségből mindig igyekeztek példát mutatni egész Budapestnek. Évekig bújtattunk például egy érintésvezérelt kapucsengőt, melynek egyetlen bűne az volt, hogy működött. Működőképesnek született, ezért megbélyegezték. A főváros sok működésképtelen kapucsengője között lesütött szemmel kellett járnia, de mi befogadtuk. Ő azzal hálálta meg szeretetünket, hogy ha benyomtuk rajta például az 57-es számot, akkor az 57-be csöngetett fel, nem a 68-ba.
De valaki köpött. Hiába, ilyen nép a magyar, mindenki mindenkit figyel, és megy a drót a hatalomnak. Ma reggel már kint is voltak a villanyszerelők, hogy elrontsák a kapucsengőnket. Munkába menet keményen oda is szóltam nekik, hogy emlékeztessem őket az embertelenségben játszott szerepük megbocsáthatatlanságára. “Mit csinálnak?” ezt kérdeztem, méghozzá keményen.
“Bejelentést kaptunk, hogy probléma van.” Probléma van. Ezt mondták. Probléma! Majd ők megoldják, nem? Nincs ember, nincs probléma, ahogy az emberiség gyalázatának arkangyala, Sztálin mondta. Nincs kapucsengő, nincs probléma - ez ma a magyar elnyomás mottója.
Mikor hazaértem, már képtelen voltam kulcs nélkül bejutni a lakásba, teljesen összezavarodott a kapcsolótábla. Egyre nehezebb embernek maradnom az embertelenségben.
